Régi elmaradás pótlásaként jöjjön most aminek jönnie kell. Már nem is a múlt vasárnap, hanem az előtte lévőn nekivágtam Washingtonnak, mert ott fehérek a házak (egyet láttam), ingyenesek a múzeumok (egyet sem láttam) és különben is vicces dolog kipróbálni a nagyon olcsó, de valahogy sosem tökéletesen működő kínai negyedek közötti buszösszeköttetést. Azt sajna már az úton realizáltam, h a Kapitóliumban és a Kongresszusi Könyvtárban két közös dolog van: állítólag nagyon szépek és vasárnaponként ebből nem árulnak el semmit. Itt a kapitalizmus hazájában az utolsó sarki közért (ami mondjuk akkora mint otthon nyolc cba egyben) is nyitva van vasárnap éjfélig, a fene se gondolta volna, h a nevezetességeket meg bezárják. A közértes dolog miatt már amúgy többször hálát adtam annak, hogy az otthon terjedőben lévő semjéni klerikálidiotizmus ide még nem tette be a lábát.
Viszont tényleg minden kapcsán az az első, ami feltűnik, hogy óóóóóóriáááásinagy. A mikró akkora mint otthon a sütő, a sütő mint otthon a konyhaszekrény. A gombok rajta szintén hatalmasak, az a kedvencem. Meg a 6 tányérra, 8 pohárra és 10 evőeszközre jutó akkora mosogatógép, amivel egy kisebb hadsereg is nyugodtan eltakaríthatna maga után. Az autók is nagyok, a kávé meg egy lötty :)
Szóval egy nagy busszal odaértem a nagy városba. Az útikönyv alapján nem kellett volna ilyen durva legyen. Egy nagy zöld izé van a közepén, egyik végén a Kapitólium (zárva), másikon a Lincoln emlékmű (benne egy nagy Lincoln, az elnök, nem az autó), középen meg a Washington emlékmű (ami egyesek szerint persze inkább Clintonnak állít emléket). Amit nehéz az útikönyvből megbecsülni, hogy igenis kell vagy 4-5 óra körbejárni ezt a zöldet, még úgy is, hogy az ember nem megy be a múzeumokba, és a zárt Kapitóliumokba sem. Van persze busz, az útikönyv szerint sokféle is, de arrafelé csak olyan jár, amire soksokdollár a napijegy és a harmadik óra előtt az ember még nem látja értelmét, mondván "áááá, simán megy ez gyalog is", utána meg már "mégsem fizetek kétszer két megállóért 36 dollárt". Jó dolog, hogy számozva vannak az utcák, tizet, huszat simán lesétál az ember (bár itt NY-ban is inkább 40-50 az átlag, eddig összesen egyszer metróztam), de amikor hullafáradtan pontosan tudod, hogy még 34 utca van hátra.... És úgy a felénél még beszúrnak egy-két aljasat, aminek nem száma van, hanem neve...
Összességében nagyon jó volt a zöld izén és akörül sétálni. Tőle kicsit odébb, egy tó partján van egy Jefferson meg egy Roosevelt Széchenyi emlékmű is (aranyos bronzkutyákkal). Illetve ott van a Fehér ház és a Trezsöri a másik oldalán. Az előbbiben több meglepő dolog is volt. A mező felőli részét nagyon őrízték, csak valami bokáigsármocsáron átvágva lehetett messziről lefotózni. A másik felén viszont egészen a kerítésig lehetett menni, egyáltalán nem hatalmas vagy hivalkodó, nem zaklatják a turistákat. Mondjuk bemenni nem lehet, és ha mégis megpróbálnék, gondolom hamar lebeszélne róla a tetőn őrködő bácsi :)
A nagy zöld után elsétáltam még Georgetown városrészbe, ahol a legidősebb ház még kőből van és a 18. századból származik. A többiek sem lehettek sokkal fiatalabbak. Bájos kis helyszín egy nyári sétára, hirtelen nem is voltam olyan fáradt. :) Végül vissza a kínai negyedbe, ahol már csak a buszt kellett megvárni.
Minden ment is volna rendesen, a fél óra késés abszolút belefért, odafelé is csak úgy sikerült tartani a menetrendet, h sehol nem volt dugó és mindig mi voltunk a leggyorsabbak, legnyomulósabbak (kis kínai nyomnipedál). Visszafelé (először) örültem, h nem állunk meg Baltimore-ban, ennyivel is előbb hazaérünk. Aztán 30 mérfölddel utána a sofőr egyszercsak dobott egy visszakanyart az autópályán és visszamentünk hátha valaki fel akar még szállni (akart, ha már ott jártunk). Le is kellett volna szálljon négy ember a sofőr szerint, de valszeg ők már fel sem szálltak a buszra, tehát tök fölöslegesen autókáztunk plusz egy órát.
Összességében viszont nagyon megérte. Lehet, hogy egyszer még visszanézek a Kapitólium és az ingyen múzeumok miatt. 
Washanghaington
Parlamenti kacsa. Bosszúból, amiért zárva volt, vízbe zártam ezen a képen.
Egyéb környékbeli lakók.
Elizélt palota azért itt is van. Ráadásul ez is a Mall nevű nagy zöld része.
Az alkotmányt itt is tákolják, és itt sem lehet a főúttól eltérő véleményed.
Az első szerencsétlen, akit megkértem, h akkor "rólam és az oszlopról".
Magad uram, ha a környező népség nem fogja fel a lényeget... :)
Na, ebben a trutyiban lehetett közelebbügetni. Nagyon reméltem, h ez csak ideiglenes, amíg a felújítás megy, mert ez azért így nagyon tré volt. Sajna a Lincoln emlékmű és a Washington emlékmű közti tavat is éppen felújították, így a szép tükröződős képek kimaradtak, mert a markoló a vízhez képest sokkal jobban elnyeli a fényt.
Megkértem, hogy fotózzon le. Ok, ok, nem mondtam, h a FEHÉRHÁZZALAHÁTTÉRBENTESZERENCSÉTLEN!!! de azért mégis ;)
Másodszorra csak összejött.
Mindhárom képen van Fehér ház, csak az utolsón a nyúlfülek mögé bújt.
Jefferson memorial. A nevével ellentétben inkább egy Jefferson szobor áll.
Rézruzevelt és rézebe. A Roosevelt memoriál (ahol Roosevelt ráadásul ül) egy sok nyitott szobából álló parkos izé, ahol minden falon van valami érdekes, szobor, dombormű, idézet vagy művízesés. Ennek alapján nem úgy tűnt, hogy érdemes és jogos volt elvenni a terét.
Csak két pillantás Georgetownra.
