Szombaton, lévén ragyogó napsütés, felkerekedtem, hogy megnézzem Fire Islandet. Ez egy amolyan méretesebb homokzátonyból kialakult sziget Long Islandtól délre. Összesen mintegy 50 kilóméter hosszú és csupán ha pár száz méter széles. Mind megtudtam, ráadásul folyamatosan vándorol (egyre rövidebb lesz a kompút Long Islandről :) ), a világítótorony, ami 150 éve a sziget csücskén épült, ma 5 mérföldre van attól.
Gondoltam kipróbálom a szandálomat, szép nyár, strand, ilyenek. Kiderült, hogy itt van két jobb szandálom, otthon meg két bal (azóta javult a helyzet :) ). Úgyhogy maradt a csukott csuka az egész napos baktatáshoz.
A sziget koncepciója meglehetősen egyszerű, az egyik oldala végig ragyogó homokos (tengerpart) óriási hullámokkal, helyenként nudista stranddal :) Utóbbira csak úgy betévedtem (három objektívvel a hónom alatt, kirándulni fotózni mentem, no, nem fürödni), de nem nagyon volt jó látvány. Öreg nénik és agyonszoláriumozott vagy lógó mellű öreg pasik voltak csak nagyjából. De mivel úgy kerültem oda, h két falu között AZ ÚT helyett a partot választottam, nem nagyon volt visszaút.
Ez a sziget egyik legfőbb tulajdonsága: egy út van középen (ami néha csak két keréknyom a homokban, néha valami lezárt magánterületen megy át, satöbbi), amúgy meg kis utcák keresztül kasul. Visszafordulni, meggondolni magát az embernek nem érdemes. Mindenki biciklivel jár (autók kitiltva, de feleslegesek is lennének). Én hosszas órákat küzdöttem azzal, h kölcsönözhető biciklit találjak, de kapitalizmus, szabadpiac, kereslet ide-oda, bicaj nem volt. Mondták, h két utcával odébb melyik házba kell becsöngetni érte, és hogy el sem lehet téveszteni, de én ügyes voltam és sikerült. Ráadásul a homokba nem is jött volna túl jól és az egyik legnagyobb faluban akkora a nyüzsgés, h hétvégén meg is van tiltva a biciklizés.
Gyönyörű hely, a strand, az a kis erdős rész középen, a falvak az elbűvölő kis utcáikkal (fából készült Broadway és 5th avenue :) ), a bungallókkal. Persze ide úgy kellett (volna) menni, hogy egy hétre egy ilyen kis házikóba, minden nap strandolva kisebb-nagyobb társasággal. A szigetnek ugyanis két baja volt: erre volt kitalálva (tényleg a lábam lejártam a kilencven fokban) és hogy képesek voltak 5 darab !!!! osztrigát felszolgálni. ŐŐŐŐŐŐŐŐŐSEMBEREK. Még azt sem tudják mi az a demi-douzaine. :) Említett kaja ráadásul meleg volt valami trutyival és baconnel a tetején. Szegény párák...
Lehett az egyes helyszínek között vízitaxizni (nem olcsón :) ), egyszer ki is próbáltam. Először a világítótornyot néztem meg, mondván onnan csudajó a kilátás, majd hosszas séta (imádott bungallók, 5 osztriga és egy óra bicikli után kajtatás) után elvízitaxiztam az erdőhöz. Itt egy ösvényen lehetett körbemenni, aminek a másik fele láthatóan emberszerető, tengerparti dűnéken legelésző őzekkel volt tele.
A nagy hullámokkal játék a "viszek fényképezőgépet" döntésnél eldőlően kimaradt, pedig szívesen dobáltattam volna magam velük. Viszonylag nagy szél is volt, úgyhogy mások is inkább a hullámzást és nem a nyugodt úszkálást élvezték. Jó dolog, h tényleg csak a homok van, meg a dűnék mögött az üdülők, plusz falvanként egy-két bolt. Ide vinni kell mindent (az amerikaiak persze vittek is), semmi hekkbódé vagy hasonló nem csúfítja el a terepet.
Este jó későn sikerült hazavergődni (akármilyen közel is van, háztól strandig 3 és fél óra az út), úgyhogy vasárnapra csak az itthon pihenős ejtőzés (plusz fodrász, mint külön kaland) maradt. Este Central park, ahol ezúttal egy ismeretlenekből összeálló rumba-csoportra bukkantam. Odament bárki, kicsit nézte kívülről, aztán beült dobolni vagy spanyol és / vagy afrikai nyelven valami ismételhető szöveget óbégatni. Zseniális volt, először nem is tudtam hova tenni, inkább valami hómlessz-dzsemborinak tűnt.
A végére még egy megállapítás: az amerikai ipar egyik gyengéje a szúnyogcsípés utáni krém (sajnos a szúnyog-téren elég erősek viszont). Valami olyat sikerült venni miután nagy nehezen felfogták, h nem riasztani akarom a szúnyogokat, hanem kenegetni a helyüket, ami bekenéskor csíp, nem hűsít és ugyanúgy viszket tőle a szúnyogcsípés 5 percen belül (igaz, legalább az extra csípő érzés hamar elmúlik). Az, hogy a kaját és gyógyszert is árusító drogéria, ami nagyjából minden harmadik sarkon rendelkezik egy óriási üzlettel, vasárnap is nyitva van, viszont azt mutatja, hogy vannak még értelmes helyek a világon, ahol, mint már korábban említettem, a klerikálidiotizmus még nem borította el a döntéshozók agyát.
ui: most látom, h ez a szerencsétlen blogfelület néha levágja a képek szélét, az eredetin (ami a picasa-n megtalálható) természetesen rajta van a csaj feneke is, ennyire azért nem vagyok béna :D
