Leugrottam a sarokra (aka Időtér) blogolni. Itt ülök a tkts tetején, alattam a rengeteg ember, aki élvezi a tér rekurzivitását. Ma volt minden, aminek lennie kell. Földrengés, Hawaii est a tetőn. Egyik sem volt valami eget rengető. Előbbit nem tudom, h éreztem-e, mert így utólag mintha két apró rezgés lett volna, ahogy ültem a székben. Sokkal kisebbek, mint amikor (Bence szavaival élve) "lebasznak egy teherautóról egy szemeteskonténert". Sokkal nagyobb csattanások szoktak lenni, komolyan beleremeg a padló némelyikbe. A mai konténer kicsi volt, mindössze 5,8-as a Richteren.
Voltam a hét végén Bostonban, ami az első élhető városnak bizonyult eddig Poitiers-től nyugatra számomra. De arról majd legközelebb írok, most jöjjön egy nyújorki vegyes innen a Recursion Square-ről :) Amúgy épp egy méretes Coca Cola fényreklám alatt ülök, amelyik helyenként zöldbe vált az energiatakarékosság hirdetésének jegyében. Vicces dolog azért amit az amerikaiak környezetvédelemnek gondolnak. Eleve vicces a gondolkodásuk, kezdem elviselni az álságos haúárjúkat, és nem tudom nem észrevenni, mennyivel együttműködőbben állnak hozzá mindenhez, mint az otthoniak. Bostonban például elkezdtem fotózni egy tűzoltóautót, ami az állomás előtt állt (mert mindenféle vicces dolog van rajta). Odajött a tűzoltó és beinvitált az állomásra is. Ott volt egy üdítőautomata, abból, gondoltam szerzek vizet. Nem sikerült (utóbb kiderült, túl nagy üvegek voltak beletéve). Egy apró vicces szemrehányást tettem neki a tűzoltóságon fellelhető vízhiánnyal kapcsolatban. Erre ő elment a kollégájáért, aki elment a kulcsért, kinyitotta az automatát és adott belőle egy vizet (ha nem fizettem volna ki, nem szólt volna semmit). Meglepő volt és mulatságos, hogy két tűzoltó 5 percig azért nem a város nyugalmát érezte, mert én szomjas voltam. :D
Voltunk a múlt héten színházban is. A Rent című, országosan méltán világhírű darabot láttuk. Itt alapműnek számít, én sosem hallottam róla. Amolyan bohém életről szól, annyira amerikai stílusban, számomra annyira lapos és silány sztorival, h az már fáj. A zene nem volt rossz, egyszer megnézhető és mindenképpen nagyon jó élmény volt, de arra jutottam, h néhány adag sültkrumpli (ami mellesleg állítólag belga találmány) aligha váltja ki az évszázados kuttúrát. Úgyhogy innen üzenem Michelnek, az a darab, amit a múltkor itt láttam (vmi nyomorultas) nagyságrendekkel jobb volt. Zeneileg is :) Voltam valamelyik nap standup comedy-n is. Ilyet nem nehéz találni, annál nehezebb kikerülni azt a rengeteg embert, aki a környéken akarja tucatszám rásózni a hasonló show-kat a buta turistákra. Ez viszont ingyen volt és egy csodálatos tetőteraszon a 33. utcában. A cég, aki a házat üzemelteti, ahol lakom, üzemeltet még pár másikat is a városban. Az egyik ilyen tetőteraszán volt a számunkra ingyenes show. Mindenféle komikus volt (fekete, fehér, átmenet, férfi, nő, átmenet). Nagyon jó volt, a túlnyomó többségét értettem is. Abból áll a dolog, h vicces szövegekbe és viccekbe bele kell tenni megfelelően sokszor az f és a d betűs szót (gyk, f, amihez a férfiak a d-t használják :) ) Élmény volt, a kilátásról nem is beszélve. Egyszer mindenképpen visszamegyek oda még fényképezőgéppel is. Látszik fél Manhatten (a nyugati fele), mivel pont ott van, ahonnan délre nagyon sokáig már nincsenek ilyen magas házak. A kilátás tőlem is menő, de messze nem ilyen tágas, mert a többi magas ház (ideértve a munkahelyemet is) sok mindent kitakar. A magas házak tekintetében persze az Vampire Waste Building a menő. Oda is felmentem egyik hétvégén, hogy mégsem maradjon ki. A százkettedik
emeletről kinézve kicsit meg is szédültem (ott már nem nyitott, a 86-on van egy nyitott kilátószint). Nagyszerű dolog átlátni az egész várost, a végtelen hosszú sugárutakkal, a folyókkal, a magas és a kevésbé magas negyedekkel.
A cégnél a legfőbb hír, h a nyári gyakornokok, akiktől eddig még hangosabb volt az iroda, szép lassan szétszéledtek. Ez nem jó, mert nagyon jól tartották őket, és nekem, mint aki a legnagyobb tárgyaló mellett ülök, ez jelentős mennyiségű ingyenkaja kiesést jelent. :) Utolsóelőtti napon, amikor a nagy piaci felfordulás volt és az különböztette meg a wall street-et a 42-ig utcától, hogy mindkét helyen esett egész nap, csak előbbin nagy, utóbbin kis forgalom mellett (tényleg, ez azért egy érdekes összefüggés), szóval a nagy emberek szóróajándékként felajánlottak 1000 dollárt annak, aki reggel eltalálja, hogy hol végez aznap a wall street (a 42. utca senkit nem érdekel, ott csak hülye turisták vannak és viaszbábúk :) ). Sajna csak a gyakornokokra vonatkozott a játék, végül senki nem is volt a megadott 1%-os hibahatáron belül. Én 5%-ot tippeltem volna pluszban első megérzésként és mivel 4,69% lett a vége, most
szegényebbnek érzem magam ezer dollárral (meg az ingyenszendvicsekkel). Nem rossz dolog itt gyakornoknak lenni :D
A kis szinest azzal zárnám, h leírom, mi az ami nem annyira nyerő nyújorkban. Este mondjuk 10 körül elkezdik a szemetet nagy zsákokban kitenni a házak elé. A szemét persze térfogattal arányosan termelődik, és a járda csak 2 dimenziós. Ezért a felhőkarcolókkal sűrűn tarkított részeken ilyenkor embermagasságban állnak a szemeteszsák halmok, és hát meg kell vallani, nem mindnek van a legjobb rózsaillata. :) Megértem Bencét, azt mondta szeret itt élni, majd hozzátette, hogy rossz a szaglása :D
ui: Keretes szerkezetűnek néz ki a hét: az elején egy földrengés, a végén egy hurrikán (ha az elvárásoknak megfelelően nem enyhül addigra trópusi viharrá, azaz a szélsebesség 78 mph felett lesz, akkor 26 éve az első, nyami). Majd meglátjuk, remélem a 36. emeletig azért nem jön fel a víz :)
