Boston. Messze van, csuszettszben. Innen először valami hajószerű dologgal kell menni, ami úgy néz ki mint egy busz, de amikor a felhőszakadásban kerékközépig érő vízben evickél a hajópályán, akkor az ember elgondolkozik azon, h miben is különbözik ez azoktól a kétéltűektől, amik a turisták körében Bostonban amúgy is hihetetlenül népszerűek.
Bostonban lakik egy pár kedves régi ismerős, valamelyik múlt hét elején ők jártak itt nálam pár napra, a hét végén én mentem hozzájuk. A város élhető, tele parkkal, kertvárossal, kisváros, valami villamosszerű metróval vagy inkább metrószerű villamossal, de mégis nagyvárosias tele egyetemekkel, valami Harvardod emlegettek vagy MIT. Tele kávéházakkal, éttermekkel, eseményekkel, tengerparttal :D Úgy tűnt, ez az a hely, ahol a postán nem lopja el az Amazonról érkező csomagokat (kiteszi a postaládák elé, és onnan más sem lopja el), és még lakni is lehet. Reggel madarak és játszótérzsivaj hallatszik ugyanis állandó fényreklámvillódzás, légkalapács és dudálás helyett. A légkondi ott is zajos, ez nemzeti agymenés itt Poitiers-től nyugatra.
valami harvard
MIT
Péntek éjszaka értem oda, szombaton lényegében minden főbb belvárosi látnivalót letudtam. Itt persze minden a szabadságról, a függetlenségről és az angolok vonatkozó kiűzéséről szól. Van is egy szabadság-ösvény nevű piros csík, ami végigvezet az egyébként teljesen emberléptékű belvároson, és hihetetlen megkönnyíti a városnézést. Nagy különlegesség nincs Bostonban, egészében viszont nagyon kellemes városnak tűnik leszámítva azt az egy apróságot (HIHETETLEN PERVERZIÓT), h kecsapot tesznek az osztrigára... Poitiers-től nyugatra, úgy néz ki, bekattant valami amikor az úr anno az ízlelőbimbókat osztogatta. :)
Vasárnap a New England Akváriumot néztem meg. Ebben van egy négy emelet magas és kicsit szélesebb tartály, tele halakkal, teknőssel, cápával. Amolyan gigantikus bouillabaisse, amit egy spirál alakban emelkedő járdán minden tekintetben körbe lehet járni. Alul vannak még pingvinek, fókák, gyönyörű medúzák (így megfelelő háttérvilágítással és külön térben az abszolút kedvenceim), körben mindenféle halak (köztük a nagyon vicces kinézetű tengeri sárkány, ő is úgy néz ki, mint akit megviccelt a közepesen részeg és/vagy enyhén depressziós evolúció). Utána kicsit körbejártuk a Harvardot, és benéztem az MIT-ra is. A Harvardból a legérdekesebb amit láttunk a múzeuma volt (itt úgy látszik minden egyetemnek van egy múzeuma, Princetonban Monet-kal és Van Goghokkal, itt egy hihetetlen ásványgyűjteménnyel, és alapos természettudományos kiállítással). Utóbbinak része volt egy komoly méretű és precíz botanikai gyűjtemény, amit apa és fia alkottak még anno az egyetem felkérésére kizárólag üvegből. Volt türelmük, az egyszer biztos. Nem hogy a fotókon nem látszik, h tényleg üveg, ott is csak gondos szemlélgetés után volt észrevehető némelyik darabon (plusz a tény, h egyik sem fonnyadt éppen). Megnéztünk még egy temetőt is (ebből is sok kicsi van a belvárosban), ami kicsit kijebb volt egy erdős, ligetes részen. Dombokkal, árnyas fákkal, turistaösvényekkel, autós temetőnézéshez guide-CD-vel és egy kilátóval a közepén lévő domb tetején. Tudnak azért élni ezek a bostoniak... :)
