Pénteken kicsit hamarabb véget ért a munka, mert a július 4-i hosszú hétvége előtt csak fél napig volt kereskedés. Volt még idő, felkerekedtem tehát, hogy végre megnézzem a HighLine-nak nevezett parkot. (A múltkor már szerettem volna, mert Bence nagyon ajánlotta, de a melegfelvonulás miatt zárva volt, mondván túlzottan megtelne, amit a környező bárokat nézve nem volt túl nehéz elképzelni.) Szóval a HighLine egy régi magasvasút, ami Manhatten nyugati részén húzódik úgy körülbelül a 12. és a 30. utca között. Amikor le akarták bontani (mondván az áruszállítás, amire eredetileg használták, manapság már inkább teherautókkal folyik), néhányan a védelmére keltek. Különböző dizájnerek segítségével egy jó kis parkot csináltak belőle. Ami vagy 20 utca hosszú, és alig pár méter széles. Tele van persze beugrókkal, kiszélesedésekkel, növényekkel, padokkal, érdekességekkel, és emberekkel. Nem olyan tömegiszonyos, hanem szerethető módon. Rengeteg érdekes emberrel, akik egyszerűen csak élvezik ezt a kis parkot a nagyváros közepén. (Egyre inkább az az érzésem, hogy NY egy nagyváros tele parkokkal, szemben BP-tel, ami egy falu és egy fikarcnyi élvezhető zöld terület sincs benne a Kopaszi gátat kivéve.) Végigsétáltam hát oda és vissza, közben éppen naplemente volt, ami azért jó dolog nyújorkban, mert az utcák ugye kelet-nyugat irányúak és ilyenkor az egyik irányba nézve mindennek szép élénk naplementés színei vannak, a másik irányba nézve pedig jó kis ellenfényes hosszúárnyékos fotókat lehet csinálni.
Tegnap a Central park északi része volt a téma. Illetve oa indultam, és végül röpke 3 óra alatt végig lesétáltam a parkban a 103. utcától (na jó, a 110-ig tart) az 58-ig, ami az alsó vége. És itt jön az, hogy ez egy nagyon okosan és jól megtervezett park, van benne rengeteg kisebb nagyobb tó, rét, erdő (a déli kedvencem mellé találtam egy északit is tegnap, bár azért a Ramble nevű déli továbbra is jobban tetszik), el lehet benne vonulni, lehet baseballozni, biciklizni, futni, piknikezni, és mindezt nem egymás szájában és hegyénhátán (lásd Margitsziget, a Városligetről meg inkább ne is szóljunk), hanem tényleg mindennek megvan a külön helye. Hazafelé belebotlottam egy csapat afrikaiba, akik vagy egy tucat dobbal utcazenéltek éppen elég jó hangulatot csinálva (női olvasóimnak való fotók a picasa-n :) ). Aztán egy kicsit odébb éppen ingyenes tangóóra folyt, ahogy minden szombaton. A parkokban tehát nem (csak) a zöld a jó, hanem az, ahogy az emberek itt használni tudják őket.
És általában fűre lépni szabad. :)
